A legrégebbi idők óta voltak olyan emberek, akik a tekintet erejét használták: jógik, hipnotizőrök, papok, vezetők. Tekintetük erősebb volt szavaiknál. Tudatuk „megérintette” más emberek tudatát, és érzelmeket és gondolatokat közvetített más lelkekbe.
A tekintet lenyűgözhet, elbűvölhet…
A legrégebbi idők óta voltak olyan emberek, akik a tekintet erejét használták: jógik, hipnotizőrök, papok, vezetők. Tekintetük erősebb volt szavaiknál. Tudatuk „megérintette” más emberek tudatát, és érzelmeket és gondolatokat közvetített más lelkekbe.
Mi áll mögötte?
Most megpróbálunk Önöknek egy rövid, lehetséges tudományosabb magyarázatot adni a tekintet erejéről. Fontos megérteni, hogy amit itt találnak, azok tudományos hipotézisek egy valóságra vonatkozóan.
Hipnózis és Fascináció
A fascináció állapota a hipnotikus állapotok közé sorolható.
Ebben az esetben valami másnak tekinthető, mint amit a mai hipnotizőrök általában „transznak” neveznek (amelynek fő jellegzetessége a szuggesztibilitás növekedése). A fascinációban a legfontosabb tényező a „tudatbeszűkülés”.
A fascináció, amelyet időnként „a figyelem állapotaként” határoznak meg, az emberi viselkedés alapvető összetevőjének tekinthető. Egyszerűen szólva, mivel a fascináció hatása a személy tudatának egyetlen dologra való összpontosítása, könnyen érthető, hogyan eredményezheti ez az önkéntelen alávetettség bizonyos speciális megnyilvánulásait, amelyeket hipnotizőrök és fascinálók is egyaránt előidézhetnek.
A hipnózis és a fascináció érdekesen magyarázható az agyhullámok szempontjából is.
Az agy normál működése során különböző típusú agyhullámokat bocsát ki: béta (normál éber állapot), alfa (relaxáció), théta (mély relaxáció) és delta (alvás). A fascinációs állapotban a gamma hullámok válnak fontossá.
A gamma agyhullámok (40 Hz körül) az intenzív fókuszhoz és a magasabb tudatállapotokhoz kapcsolódnak. Amikor egy fascinátor fixálja a tekintetét, ez gamma hullám aktivitást válthat ki mind a fascinátorban, mind az alanyban.
Ez az „összekapcsolódás” képezheti alapját egyes „gondolatátviteli” jelenségeknek, amelyeket megfigyelünk. Képzésünkben feltűnő hasonlóságot találunk azzal, amit egyes tibeti szerzeteseknél figyeltek meg.
A meditációs hagyományban Szamádhiként ismert magasabb tudatosság egy kognitív tartalmaktól mentes élmény. Általában fokozatosan jutunk el hozzá, fegyelmezve az elmét és megtanulva, hogyan összpontosítsuk minden figyelmünket egyetlen dologra. Az elme egyetlen pontra összpontosítása egyben a fascinálók alapgyakorlata is.
Egyes régi gondolkodási iskolák úgy vélik, hogy az igazi szamádhi eléréséhez képesnek kell lenni 12 X 12 X 12 másodpercig koncentrálni (azaz 1728 mp. vagy 28 perc 48 mp). Úgy tűnik, hogy a 28 perc 48 mp nagyon közel áll a „30 perchez”, amely egyes hagyományokban a magasabb erő elérésével kapcsolatos.
(Megjegyzés: A tudományos magyarázatok soha nem „igazságok”. Az egyetlen igazságok a tények, amelyeknek tanúi lehetünk. A tudományos magyarázatok csupán egy módja annak, hogy a modern tudományok alapján próbáljunk alapot találni az általunk tapasztalt valósághoz.)
SZAMÁDHI, GAMMA HULLÁMOK ÉS A FASCINÁCIÓ HAGYOMÁNYA
A Szamádhi a szanszkrit szam-a-dha szóból ered, amely azt jelenti, hogy „összegyűjteni” vagy „összehozni”, és gyakran „koncentrációként” fordítják. Kutatók kimutatták, hogy a gamma hullámok a legmagasabb mentális aktivitás és összpontosítás idején a legaktívabbak.
Érdekes módon a gamma aktivitás hiánya tanulási nehézségekhez és csökkent mentális feldolgozáshoz kapcsolódik, míg a magas szintű gamma aktivitás a boldogság, a kiváló memória és az önkontroll érzésével társul. A kutatók felfedezték, hogy a magasan képzett tibeti buddhista szerzetesek szignifikánsan magasabb szintű gamma hullám aktivitást produkálnak meditáció közben.
AZ ETOLÓGIA (ÁLLATI VISELKEDÉS) ÉS A FASCINÁCIÓ
Az etológia, vagyis az állati viselkedés tudománya világosan megmutatja, hogy az állatok egyfajta intuícióval rendelkeznek a fascináció erejéről, és képesek azt szükség szerint használni.
A mai emberek, akik városban élnek, nem látnak annyi példát rá, de még az egyik mesterünk (Virgilio) is azt mondta, hogy vidéken sok ember számára a fascináció nem különösebben furcsa dolog, mivel az állatvilágban folyamatosan előfordul.
A BELSŐ ÉLETERŐ MÖGÖTTI TUDOMÁNY
A fascinációval való munka során egy másik érdekes szempont a belső életerő felébresztése. Minden hagyományban az életerő speciális gyakorlatokkal fokozható és irányítható. Itt feltűnő nyugati hasonlóságot látunk a „kundalini felébredés” keleti fejlesztési technikáival.
HASONLÓSÁGOK A „KUNDALINI ÉBREDÉSSEL” ÉS A „KUNDALINI SZINDRÓMÁVAL”
A Kundalini, különböző tanítások szerint, egyfajta „testi energia”.
A jógikus írások és szóbeli hagyomány szerint a Kundalini erejét speciális meditatív gyakorlatokkal ébresztik fel.
A Kundalini-élményeket a csakrarendszer struktúrájával értik meg. A Kundalini-élmény során az energia felemelkedik a gerincoszlop mentén a fejtetőig. A teljes Kundalini-élmény feltárja a misztikus létezés minden szintjét.
A fascináció nyugati hagyományában hasonló élményeket figyeltek meg. Ami még érdekesebb, hogy a Kundalini-szindróma tünetei – amelyeket néha a meditációs gyakorlat mellékhatásaként írnak le – figyelemre méltó hasonlóságot mutatnak azzal, amit néhány alany a mágneses és fascinációs munka során tapasztalt: spontán mozgások, hőérzetek, bizsergés és megváltozott tudatállapotok.
Ez arra utal, hogy a fascináció és a keleti energiagyakorlatok hasonló neurológiai és energetikai folyamatokat aktiválhatnak, bár különböző kulturális keretrendszereken keresztül értelmezik őket.
